Az első echte olasz horrorfilm, amiről ezen a blogon írok, mely rögtön egy érdekes meta/önreflektív próbálkozás a Csizmaországból. A koncepció ígéretes, ám a kivitelezés végül saját grandiózus céljaiba bukik bele.
A történet: egy dél-olaszországi telekocsizás során balesetet szenvedő társaság egy mezőn találja magát, aminek közepén egy nem túl bizalomgerjesztő házikó csalogatja őket.
Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Az önreflektív horrorok koronázatlan királyai számomra továbbra is a Scream/Sikoly-franchise, illetve a Cabin in the Woods. Az A Classic Horror Story is simán bekerülhetett volna a toplistába, ha nemcsak a film első kétharmadát tervezik meg, és építik fel szépen, hanem a fináléra is marad jól megkonstruált slusszpoén. Ám ahogy haladunk előre a cselekményben, a rendezőpáros, Roberto De Feo, valamint Paolo Strippoli, egyre jobban lovagolja bele magát a teljesen ad hoc szerű fordulatokba. Olyan érzésem támadt, hogy a rendezők célja az volt, hogy minél több klisét dobjanak be a filmbe, hogy az valami jóízű koktélként álljon össze. Ez azért átgondoltság nélkül ritkán jön össze, és most sem sikerült.
Pedig a film első kétharmada tényleg hangulatos és magával ragadó (ami az értékelésben is meglátszódik), bár kisebb-nagyobb bakik így is felfedezhetők benne. Ezeket azonban a nagy leleplezés mintha validálná, ám mintha ez egyfajta mea culpaként is értelmezhető a rendezőpáros részéről. “Figyeljetek, itt van egy ötlet, nem tudjuk, hogy mi lesz belőle, de kezdjük el, aztán lesz majd valami.” Valahogy így képzelem el a direktorok részéről a pitchet a stúdió és a Netflix irányába, ami lényegében így a saját kreativitásuk vergődéseként reflektálódik az A Classic Horror Storyban.
Nemcsak a horroros klisékben, hanem az átadandó szerzői üzenetekben is túlzsúfoltság jellemzi ezt a filmet. Kapunk fejmosást az előítéletekkel kapcsolatban, görbe tükröt kapunk a 21. századi mobiltelefonos társadalmakról, illetve a meg nem értett kreatív zsenikkel szemben is bevisz egy-két fricskát. Ez a zanzásított egyveleg pedig a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka klasszikus esetét idézi meg. Úgyhogy az A Classic Horror Story valóban klasszikus lesz, csak nem olyan értelemben, mint ami a készítők célja lehetett.
Horror Box Office értékelés: 59%
IMDB értékelés: 5.7
[…] filmekben az erős, míg a szimpla sztorijú alkotások, mint amilyen a The Deep House vagy A Classic Horror Story is volt, ígéretes kezdet után laposodott el. A Moloch azonban izgalmasan indul, hogy aztán a […]
KedvelésKedvelés
[…] The Long Night közben a tavalyi A Classic Horror Story jutott eszembe hiszen igen sokáig szinte kísérteties hasonlóság húzódik a két film […]
KedvelésKedvelés