Egy újabb tucatfilm a Netflix jóvoltából, mely a hipnoterápia misztikusságára próbálna meg építkezni. Mióta jómagam is átestem egy ilyen terápián, azóta rendkívül károsnak ítélem meg a hasonló koncepciójú filmeket, főleg a megvalósítás mikéntje miatt.

A történet: egy elvetélés után az önsanyargatás mocsarába süppedő nő hajlandó lesz alávetni magát egy hipnoterápiának, mely nem várt következményekkel jár.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
A nyitány utáni megérzésemre kellett volna hallgatnom, de az első hipnoterápiás alkalom még az autentikusságával elhitette velem, hogy ez egy hiteles film lesz. Nem lett az. Számomra kicsit érthetetlen, hogy aki egy hipnoterápiával kapcsolatos filmet készít, és egy kicsit is utána olvas, az miért nem merül el a tudatalatti szimbólumainak világában. Ebből kiindulva akár sokféle zsánerbe lehetne bekapcsolódni, kezdve a horrortól át a kalandfilmig, de valamiért mégis megelégszenek a gonosz pszichológus premisszánál.

Ez az üzenet pedig több fronton is káros. Egyrészt, a társadalmak nagy rétegében egy pszichológus felkeresése még mindig az elmebajjal egyenértékű, hiába történt egy szemléletmódváltás ezzel kapcsolatban az utóbbi évtizedekben. Másrészt a hipnoterápiára is egy olyan negatív fényt vet, ami nem egészséges, pedig alapvetően, egy jó szakember mellett az is képes felgyorsítani a lélektani gyógyulási folyamatot. Mindkét fronton csupán a negatív előítéletekre játszanak rá még jobban a Hypnotichoz hasonló alkotások.

A filmnél nagyon érződik, hogy a hipnoterápiás alaphelyzeten kívül nem gondolták túl a cselekményt, mely ennek megfelelően több sebből vérzik. A nyomozó kompetenciája erősen megkérdőjeleződik, míg az antagonista motivációja is erősen izzadtságszagú, mindezt pedig még meg is fejelik egy nagy adag következetlenséggel (hány hipnózis kell a tartós hatás eléréséhez, pl?). Úgyhogy a végén nemcsak csalódott voltam, hanem haragos is.

Horror Box Office értékelés: 38%
IMDB értékelés: 5.3