Valószínűleg nem véletlen, hogy a COVID okozta bezártság miatt egyre több horrornak az az alapja, hogy egymástól elhidegült párok igyekeznek tiszta lappal indítani. Kár, hogy sok rendező/író ezt úgy próbálja meg érzékeltetni, hogy a felek a nagy békülés közepette nem beszélnek egymással.

A történet: hogy újrakezdhessék kapcsolatukat, egy pár egy új házba költözik, ahol viszont már várja őket valami… vagy valaki.

Horror Box Office Verdikt: Útközben félresiklott
Rálestem Peter Winther alkotásaira az imdb-n, és nem voltam túlságosan meglepődve azon, hogy az Aftermath csupán a második egészestés játékfilmje. Sőt, az első óta konkrétan hat év telt el, de úgy tűnik, hogy azt nem sikerült megtanulni, hogy egy határozott irány sokkal jobb, mint a csapongás több lehetséges kimenetel között. Az Aftermath legnagyobb problémája, hogy nem döntik el a készítők, hogy most igazából drámát vagy horrort akarnak alkotni, a végeredmény pedig valahol a feledhetőség sivatagában landol a két véglet között.

Pedig az igaz sztori háttér, és a horroros bevágások, jump scare szerűségek megalapozhatnának egy izgalmas történetet, amit viszont rendre ellaposítanak a mesterséges balhékkal a főszereplő páros tagjai között. A legjobb az egészben, hogy tényleg csak beszélniük kellene egymással, hogy rájöjjenek, nem ők a hülyék, ám inkább duzzognak, mint igazán érett felnőttek. Persze lehetnek borúlátó is, hogy ez inkább egy tükörképe a jelenünk felnőtt társadalmának, de még egyelőre nem adtam fel a hitemet a kortársaimban.

Minden butasága ellenére mégis az egyszer nézhető kategória erősebb tagjai közé sorolnám, mivel legalább a rejtélyt szép apránként képes adagolni, teljesen elbizonytalanítva a nézőt, hogy milyen végeredményre is számítsunk. A műdrámából lehetett volna kevesebb, a horror hangulatból pedig kaphattunk volna többet ahhoz, hogy igazán emlékezetes maradjon a film.

Horror Box Office értékelés: 54%
IMDB értékelés: 5.3