A COVID előtti időszak egyik nagy várományosa volt ez a film, amit a világjárvány miatt végül egy évvel el is csúsztattak, de azt mondom, hogy megérte rá várni.

A történet: egy vallásos ápoló megszállottja lesz annak, hogy megmentse egy haldokló betege lelkét.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Kezdem a nyilvánvalóval: aki csak a jump scare-eket vagy a trancsírozást keresi a horrorfilmekben, azt messzire el fogja kergetni a Saint Maud. Rose Glass ugyanis több nagynevű direktor társához hasonlóan inkább az érzelmi, lelkivilág bugyraiba kalauzol el minket, hogy megmutassa, mit is tesz a radikalizálódás az emberrel. Sajnos még mindig a valláson keresztül lehet ezt leginkább érzékeltetni, holott a társadalom egyre nagyobb része kezdi más kontextusban megtalálni a lelki nyugodalmat, így könnyen lehet, hogy nagyon sokan csak legyintenek, hogy már megint egy keresztény horror, nem kell ez a francnak is.

Ugyanakkor a radikalizálódás egyre nagyobb méreteket ölt a világban, és a Saint Maud csak egy változatát mutatja be annak, hogy hová is vezethet, ha túl sokáig tartózkodunk együtt saját mérgező gondolatainkkal. Morfydd Clark ijesztő alakítást nyújt Maud nővérként, aki szentül hiszi, hogy csakis ő lesz képes megváltani a haldokló Amandát (Jennifer Ehle). Nemcsak saját magát teszi ki ennek érdekében mindenféle megpróbáltatásnak, hanem a környezetére is igyekszik ráerőltetni a rögeszméit, amire persze könyörtelen visszautasítás lesz a válasz.

Maud története a meg nem értett zsenit tükrözi, ám míg őrült tudósok esetében legalább valamilyen kísérletet vagy bizonyítékot fel tudunk mutatni, amit utána akár meg is cáfolhatnának más szakemberek, addig a meggyőződéses fanatizmus egy olyan végnélküli űrbe taszítja be az emberi lelket, ahol minden egyes visszacsatolás értelmezhető a saját utunk igazáról – legyen az bármennyire is hamis. Ez a tévút pedig saját magunkkal együtt a környezetünket is eltorzítja, mind testileg, mind lelkileg.

A Saint Maud egy vallási fanatikuson keresztül mutatja be ezt az eltorzulási ívet, ám ne kételkedjünk benne, hogy összeesküvéshívők, technokraták, politikai zászlóvivők is könnyen kerülhettek volna a film középpontjába, hogy szemléltethessük ezt a problematikát. Ám hiába látszódik úgy, hogy egyre inkább racionalizálódik az emberiség, még mindig a vallás, az ismeretlen megismerésébe fektetett hit az a mozgatóerő, ami áthatja mindennapjainkat, és fejlődésre, változásra késztet minket. Mint az élet egyéb területein, úgy itt is a mértékletesség a kulcs – és mint Maud nővér története is bizonyítja, még a legtisztább jószándék mögött is felsejlik az út a pokolba.

Horror Box Office értékelés: 75%
IMDB értékelés: 6.7