Év elején még úgy indítottam útjára a blogot, hogy sorozatokról nem fogok írni ezen a felületen, és ezt az ígéretemet most megszegem Mike Flanagan Midnight Mass című szériájával. Már csak azért is, mert hasonló tematikát jár körbe, mint az előző posztomban szemlézett Saint Maud. és így könnyű lesz párhuzamba állítani a két alkotást.
A történet: egy szigeten élő közösség mindennapjait alaposan megbolygatja, amikor egy új pap érkezik hozzájuk, és vele együtt csodák és rejtélyek végtelen sora is.
Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Flanagantől ez volt az első sorozat, amit végignéztem, és izgatott vagyok, hiszen állítólag az előző két miniszériája még ennél is jobbra sikeredett. De egyelőre maradjunk a Midnight Massnél. Többszörösen is helytálló ezúttal a kiválasztott kategória, hiszen témáját és tempóját illetően is próbára teszi az átlagnézőt, és sokkal intenzívebb elköteleződést kíván meg, mint egy klasszikus ijesztegetésre fókuszáló alkotás.
A Midnight Mass valószínűleg a hosszú monológjaival fogja a világból is kikergetni egyeseket, és bevallom, hogy néha már én is forgattam a szemem, hiszen annyira mesterkélt szövegeket adtak az átlagkarakterek szájába. Ennek ellenére mégis lekötött, és gondolkodóba ejtett, amikor pedig egyes gondolatkifejtések erősen tükrözték a saját álláspontomat, na az igazán hátborzongató volt számomra.
A Saint Maudhoz hasonlóan a Midnight Mass valódi ijesztegetése sem egy külső fenyegetésben rejlik, hanem az emberek lelkében lakozó megingathatatlan meggyőződésben. Míg azonban Maud nővért egy delíriumos utazásba beillő történeten keresztül kísérjük végig, addig Flanagan tovább csavarja a fanatizmus gombját, pontosabban fogalmazva, még valószerűbbé teszi a dilemmát, mely Maudot is az őrületbe kergette. Mi van akkor, ha már valóban kézzel fogható csodáknak leszünk szemtanúi? Illik-e továbbra is kételkedni abban, ami már vizuális formát ölt előttünk? És ez a pusztán jónak látszódó esemény meggyőzhet-e minket teljes bizonyossággal, hogy áldozatokat hozzunk a csodák újra átéléséhez?
A józan paraszti ész és az elvakult hit harcát nem először láthatjuk kibontakoztatva, és bizonyára akadnak mások, akik Flanagannél is ügyesebben járják körbe ezt a súlyos témát. Azonban a horror zsánerén belül a Midnight Mass még sokáig úttörő lesz a meglátásom szerint. És ha nem is akarunk elköteleződni teljes mellszélességgel egyik előbb említett oldal mellett sem, azt kijelenthetjük, hogy a kritikus gondolkodás, illetve a látott, tapasztalt dolgok megkérdőjelezése nem szabad, hogy csak a tudós társaink privilégiuma legyen, hanem a hétköznapi emberek is gyakorolhatnák ezt nap, mint nap. Független attól, hogy kiben hisznek vagy nem hisznek.
Horror Box Office értékelés: 73%
IMDB értékelés: 7.7
Horror Box Office 