Ideje elkezdeni a törlesztésem a blog kezdete óta újonnan megtekintett, de írásban még nem szemlézett filmekről, melynek első állomása Jim Cummings alkotása.

A történet: egy kisvárost rettegésben tart saját vérfarkasos legendája, melyet a helyi rendőr észérvekkel igyekszik racionalizálni.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
A főszerepben és rendezői székben is megtalálható Jim Cummings azért érdemel igazán tapsot, mert a Twilight széria miatt igencsak megtépázott vérfarkas mítoszt tudta felfrissíteni egy sajátos történettel. Bevallom, engem a fekete humor része egy-két kivételtől eltekintve nem igazán fogott meg, és a tempóján is feljebb lehetett volna tekerni egy vagy két fokkal, de összességében egy sajátos élmény a The Wolf of Snow Hollow, amit egyre kevesebb film mondhat el magáról.

Tipikusan az a film, melynek lényege nem is a horror vonal, hanem a főbb szereplők amúgy is bonyolult lelkivilága, melyet egy rejtélyes gyilkosságsorozat csak még jobban megbolygat. A racionális és a gyermeki nyitott gondolkodásmód feszül egymásnak, amely konfliktusba a nézőt is bevonja Cummings, hogy dilemmába ejtsen bennünket. Ügyesen játszik az elvárásokkal, miszerint egy horrorban mindenki számít némi természetfelettire, éppen ezért tudunk mi is elbizonytalanodni a gyilkos kilétét vagy milétét illetően.

Cummings filmje jó bizonyíték arra, hogy lehetőségek mekkora tárháza adott a horror zsáneren belül is az újításra, és hogy nem feltétlenül a jól ismert történetek ezerszer bemutatott perspektíváját kell majmolni a sikerhez. Egyedi, ámde nem könnyed darab, amiben a groteszk és a gyilkosságokból fakadó misztikus hangulat is jól megférnek egymás mellett – bár még egyszer kihangsúlyozom, hogy Cummings humorára nem feltétlen lesz mindenki vevő.

Horror Box Office értékelés: 61%
IMDB értékelés: 6.2