Alapvetően nem kenyerem a lightos családi horror műfaj, hiszen pont a zsáner kvintesszenciája veszik ki belőle, azaz nem lehet igazán izgulni a szereplőkért, hiszen úgysem lesz semmi bajuk. Azért akadnak mindig kivételek, melyek mégis jól vegyítik a családi és a horror vonalat, és meglepetésre a Nightbooks pont ilyen lett.

A történet: egy magányos fiút elrabol egy boszorkány, hogy a srác a saját horrortörténeteivel szórakoztassa őt.

Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Ahogy fejtegettem, bár papíron a családi és a horror filmek keresztmetszetének nem kellene léteznie, valahogy mégis születnek példányok ebből az első blikkre összeférhetetlen zsánerkoktélból. Az ilyen filmekre, mármint amelyek tényleg jól sülnek el, tökéletesen illik az újonc turmix kategória, hiszen ezek tényleg olyan alkotások, melyeket még a gyengébb idegzetűek is komfortosan tudnak végignézni.

Ami a Nightbooks erőssége, hogy szabadon engedi a saját fantáziáját, és tanulságos történet is egyben. Valószínűleg mindenkinek megvan a saját maga ovis vagy alsó sulis élménye, amikor a legjobb barátjának hitt pajtás elpártol tőle – ennek a traumának a feldolgozását járja körbe ez a horror sziruppal átitatott sztori. Nem akarja feltalálni a spanyol viaszt, ám a jól ismert toposzokat kreatívan használja fel és vegyíti egymással, hogy a végeredmény valami eredeti szerűség legyen, ami 2021-ben kifejezetten nagy szó. Bónusz, hogy a két főszereplő kisgyerek autentikusan hozza a koruknak megfelelő viselkedésmintákat, nincsenek olyan hirtelen jött hihetetlen húzások, mint a The Boy Behind The Doorban voltak.

Aki vevő az R.L. Stine-féle könnyedebb horror sztorikra, vagy éppenséggel szeretné megismertetni a zsánert az azt messziről kerülő társaival, annak a Nightbooks egy tökéletes alapanyag lesz.

Horror Box Office értékelés: 60%
IMDB értékelés: 5.8