Jay Baruchel jött, látott és győzött – bár ezt mondhatnám az egyik kedvenc színészem rendezői munkájára, ám míg hangulatában jeleskedik, koherenciájában és mondanivalójában már nem tud a Random Acts of Violence. Így az összkép egy címéhez hű film lesz, suta lezárással.

A történet: képregényírók egy turné közben arra lesznek figyelmesek, hogy a környéken zajló gyilkosságok a saját képregényeikre hajaznak.

Horror Box Office Verdikt: Túl a komfortzónán
Van egy nagyon erős aspektusa a Random Acts of Violence-nek: ez pedig nem más, mint hogy évek óta először féltem egy slasher filmen, úgyhogy ezt az érdemet mindenképpen kivívta nálam Jay Baruchel rendezése. Ironikus módon azonban pont az táplálja ezt a félelmet, ami miatt az összélmény sem volt optimális, ugyanis a címben is szereplő random tényezőt tényleg maximálisan kipörgeti Baruchel. Ezt a kiszámíthatatlanságot annyira következetesen alkalmazza, hogy a fináléra szerintem már maga is belebonyolódott a részletekbe, pedig a felszínen egy pofonegyszerű koncepcióval van dolgunk.

Aki igényli a magyarázatokat a karakterek cselekedeteit, motivációját illetően, azokat a Random Acts of Violence nagyon messzire fogja elkergetni. Így írás közben hirtelen a Félelem és Reszketés Las Vegasban jutott eszembe párhuzamként – ahogy Johnny Deppék drogoktól túlfűtött kalandjáról is nehéz írni egy koherens recenziót, úgy Jay Baruchel filmjénél sem gördülékeny a dolog. Egyedül a kiszámíthatatlanság és a megbízhatatlanság a konstans ebben az alkotásban – ami például azt is megmagyarázza, hogy a flashbackben miért színesbőrű a jelenünk fehér felnőttje – és ez sokszor frusztráló tud lenni a kontinuitást igénylő nézőnek.

A meglepetés ereje végigkíséri a cselekményt, és ebben – valamint az explicit erőszakos jelenetekben – találhat kapaszkodót a néző, amikor a film élvezeti faktorát keresi. Azonban ez önmagában kevés lesz ahhoz, hogy egy általánosan élvezhető alkotás szülessen. Hagyományos vérgőzös exploitation filmhez képest túlságosan komoly, drámai filmhez képest viszont túlságosan csapongó, random. Egy igazi művészi kísérleti alkotás ez, ami végeredményben egy lesújtó véleményt fogalmaz meg az erőszakosságot tematizáló művészekkel – és így saját magával – szemben.

Horror Box Office értékelés: 46%
IMDB értékelés: 5.2