Az előző botrányba illő film után térjünk vissza a színtiszta horrorokhoz, hiszen szerencsére akadnak még olyan alkotások, melyek miatt valóban érdemes a billentyűzetet koptatni. A Son az egyik kedvenc 2019-es filmem forgatókönyvét másolja le, szerencsére az abszolút legpozitívabb értelemben.
A történet: miután a fiát egy rejtélyes kór támadja meg, az anyának muszáj szembenéznie a múltjával, hogy megtalálja a gyógyírt a különös betegségre.
Horror Box Office Verdikt: Újonc turmix
Ivan Kavanagh filmje tökéletes ugródeszka lehet azok számára, akik ismerkednének a műfajjal. Van benne minden, ami miatt a zsánerbe sorolható: ijesztegetés, sok vér, természetfeletti, no meg egy jól működő csavar pont a legváratlanabb pillanatban.
Bár nem szeretnék minden posztban emlékezetes színész alakításokról írni, de a Son egyik nagy erőssége a főszereplő Laura, Andi Matichak alakításában. Hihetetlenül meggyőző, ahogy felnőtt fejjel próbálja feldolgozni a múlt emlékeit és élményeit, melyeket hallucinogén lidércnyomásnak igyekszik betudni. Ezzel a földhöz ragadt, racionális attitűddel pedig könnyen eléri a nézővel, hogy empátiával viseltessünk iránta. Laura nézőpontja a film felére már egybeolvad a nézőével: mi is úgy ülünk le horrorok elé, hogy tisztában vagyunk azok filmes mivoltával, mégis könnyen a hatásuk alá tudunk kerülni (a jobb alkotásoknak persze).
Kavanagh húzása, hogy végig bizonytalanságban tart minket a rejtélyt illetően pont ezért működik tökéletesen, mert megvan a szinkron a néző és a főszereplő perspektívája között. Ez egy földhöz ragadt történet, éppen ezért racionális magyarázatra számítunk, sőt, már-már követeljük azt Laurával együtt.
A bevezetőben említett 2019-es film a Sam Worthington féle Fractured – aki pedig azt látta, az minden bizonnyal már észreveszi a jeleket, amelyekkel előre lelőheti magának a slusszpoént. De aki ismeretlenül áll neki a Sonnak, nem fog csalódni, hiszen pont azt nyújtja bő másfél órában, amiért általában leül egy horror elé az ember: kellemes borzongást, néhány grafikusabb képkockát, és egy olyan finálét, melyen lehet utána is csámcsogni.
Horror Box Office értékelés: 59%
IMDB értékelés: 5.6
Horror Box Office 
[…] A The Canal egy kuriózum, mivel pont a horrorisztikus elemeivel emelkedik ki a hasonszőrű thrillerek sokaságából. A misztikumnak már az elejétől tartó infócsepegtetéssel ágyaz meg, melyet szépen kidomborít a végére – ám csak pont annyira, hogy az utolsó képkockák után is maradjanak bennünk kérdőjelek, hogy most mégis mi volt az igazság. Nem mondom azt, hogy egy Inceptionhöz hasonló mindfuck a végeredmény, de az biztos, hogy lehet rajta agyalni még órákon vagy napokon át, hogy melyik változat történt meg valójában. A The Canal eme vonása, hogy ráhagyja a nézőre a végkifejlet megfejtését, számomra szimpatikussá tette. Furcsa látni, hogy Ivan Kavanagh évekkel később egy kevésbé kifinomult módon próbál meg hasonló cselekményvezetést a Sonnal. […]
KedvelésKedvelés