Ha a magyar cím pontosabban fogalmazna, akkor a rémület lakása díszelegne egy sorral feljebb, de már rég elengedtem az ostoba fordítások miatti agybajokat a filmek terén. Szerencsére azonban a spanyol horror próbálkozásoknak nem fordítottam hátat, pedig az elmúlt időszakban több csalódás is ért – a 30 ezüstről írt litániámat a Puliwoodon olvashatjátok. A Malasaña 32 meglepően hangulatos és innovatív horrorisztikus darab, ami kiérdemelte, hogy a pozitívabb halmazba soroljam itt a blogon.

https://youtu.be/TdhAMWX0ok4

A történet: egy spanyol család egy madridi lakásba költözik, ahol 4 évvel korábban az előző tulajdonos váratlanul elhunyt.

Horror Box Office értékelés: 63%
IMDB értékelés: 5.5

Miért pont 63%?
Tudom, kicsit fura, hogy egy 63%-os filmet már a pozitív élmények közé sorolok, de hát ilyen ez a horroros popszakma – ami már kicsit is képes a középszernél jobbat nyújtani, azt illik kiemelni a mezőnyből. Albert Pintó alkotása nem akarja újra feltalálni a spanyol viaszt – végre ideillő a kifejezés – hiszen megannyi kísértetjárta házas sztorit láttunk már a horrorok műfajában. Azonban a rendező mégis bátran nyúl a hasonló filmekből nem ismerős szekvenciákhoz, illetve a már jól ismert kliséket is képes úgy alkalmazni, hogy a végkimenetel ismerete ellenére is hatásosak maradjanak a jelenetek. Bevallom őszintén, hogy hosszú hetek, sőt, mondhatni hónapok után ez volt az első alkotás (a más filmekben használt hirtelen jump scare-ektől eltekintve) mely képes volt egy jóleső para hangulatot kialakítani már az elején, és azt végig fenn tudta tartani. A történet rejtélye is lekötött, és az külön plusz pont, hogy bár árnyalatot adnak a szellem személyiségének, végső soron az megmarad szimpla gonosznak.

Mi tetszett – SPOILERESEN?
Ez egy olyan alkotás, ami hamarosan fenn fog akadni a kormányunk szűrőjén – de lehet hogy mégsem? Hiszen a felszínen csak azt látjuk, hogy egy gonosz transznemű szelleme kísérti a szegény falusi család tagjait, ami teljesen azonos azzal a szemüveggel, amit a drágalátos minisztereink hordanak az LMBTQ közösség képviselőivel szemben. Na de a filmnél maradva, a rejtély csavarja és magyarázata szépen volt felépítve, még ha hatásvadász elterelésekkel is operált Pintó rendező.

A film legnagyobb erősségei egyértelműen a szellemasszonyhoz köthetők, ahogy egyenként megkísérti a család fiatal tagjait. A tévés beszélgetés, a pincében található tükör, illetve a díszüvegen keresztül megjelenő entitás mind olyan jelenetek, amivel a tapasztalatlan horror nézőkre a frászt hozhatjuk. De még veteránként is kényelmetlenül éreztem ezeknél magam, ami Pintót dicséri. Nem is beszélve a fináléról, ahol az eleve creepyn viselkedő fogyatékos nőt megszállva is képes egy darabig fenntartani ezt a félelmetes aurát. Ám aztán a spanyol filmekre oly jellemző túlzások itt is előkerülnek a kalapból, amivel túl is lendülünk a jelenetek hitelességi origóján, kontraproduktív hatást érve el.

Mi nem tetszett – SPOILERESEN?
Bár tetszett, hogy magyarázatot kaptunk arra vonatkozóan, hogy a szellemasszonyunk miért is érdeklődik a fiatalkorúak iránt, az már kevésbé, hogy feloldást nem kaptunk a múltbéli sérelmekhez, amit a végső képkockák is kendőzetlenül nyugtáznak – Clara egyáltalán nem nyugodott meg, hanem várja a lakás következő lakóit, akiket majd szintén terrorizálhat. Persze ez valamilyen szinten tetszett, hogy megmaradtunk a színtiszta gonosz vonalon, ám a világ jelenlegi állapotában nagyon könnyű belemagyarázni radikális tanulságokat ennek a karakternek a viselkedésébe. Bocsánat, ez már csak ilyen politikai tartalmú poszt lesz, de ha már végül erre a csavarra építették fel a karakterívet, jobban is kifejthették volna Clara transzformálódásának állomásait.

Egy kisebbik negatívum, hogy a spanyol filmekre jellemző erőlködés, mesterkéltség itt is feldugja a fejét. Egyrészt Clara nővérénél, aki önmagát igyekszik negatív színben feltüntetni a kérdések meg nem válaszolásával és a rendkívül para viselkedésével. Másrészt a médium idős hölgy ugyanezen az elv mentén mutatozik meg a család előtt – minden válasz birtokában van, de mégis játssza a gyanús karaktert. Ezek olcsó húzások, melyekkel könnyen lehet építeni a feszültséget a film közben, de összességében inkább egy bosszantó eszköz, amit el kellene engednie a hispán direktoroknak.

Emlékezetes jelenet – SPOILERESEN
Clara négy nagyobb felbukkanása közül mindet ide lehetne sorolni, de nálam a legjobban a zöld díszüvegen túli reflektálódása vitte a prímet. Egy klasszikus jelenetsor nagyszerűen kivitelezve.