A tini horrorok jól ismert műfaján csavar egy érdekeset John Berardo filmje, mely egyben egy görbe tükröt is nyújt korunk közösségi médiás álvalóságával szemben. Mindezt leönti grafikus jelenetekkel, amivel sikerül az újításra és aprításra vágyó közönség sorainak igényeit is kielégítenie.

https://youtu.be/Kytr9nliDXE

A történet: miután egy egyetemi bulin újabb lány szégyenül meg az alfa pasik által, a srácok egy sorozatgyilkos céltáblájára kerülnek.

Horror Box Office értékelés: 64%
IMDB értékelés: 5.0

Miért pont 64%?
Zéró elvárással, teljesen tudattalanul kezdtem bele az Initiationbe, mely lassan bontakoztatja ki az alapkonfliktust, ami talán egyeseket el is fog riasztani a teljes megtekintéstől. Ám aki kitart, az egy kellemes filmélménnyel gazdagodhat, mivel az Initiation ügyesen forgatja fel az egyetemi gyilkosságok már sokszor feldolgozott alapkonfliktusát. A legkellemesebb meglepetés mégis az, hogy egy koherens egésszé növi ki magát a film a záró képkockákra, és visszagondolva a főrejtély feloldása is teljesen logikus, és a kivoltagyilkos? kérdésnek is egyértelműnek kellene lennie a rejtély felbukkanásától kezdve – ilyen az, ha túl sok bonyolult cselekményvezetésű filmet néz az ember.

A tini színészek nem akarnak többek lenni önmaguknál – kellőképpen idegesítőek és ennek megfelelően hoznak buta döntéseket, melyek az egyre szimpatikusabbá váló maszkos gyilkos malmára hajtják a vizet. Ami viszont tényleg gondolkodóba ejtő, az a tinik mobilokon való “létezése” – rengeteg üzenet és telefonváltás zajlik a 96 perc játékidő során, és sajnos megállapítható, hogy még csak nem is túlzó a mobilhasználat ilyen mértékű és hangsúlyú ábrázolása. Nekem is volt miért magamba nézni, és ha mást nem is köszönhetnék az Initiationnek, azt mindenképp, hogy azóta visszafogtam a mobilon lógást. Meglátjuk ez meddig tart ki. Szerencsére azonban nemcsak a tanulság miatt volt kellemes élmény, hanem mert a lassú kezdés után egy feszült és meglehetősen merész alkotás, már ami a képi megvalósításokat illeti, úgyhogy a trancsírozós horror rajongói is megtalálják a számításaikat az Initiationben.

Mi tetszett – SPOILERESEN?
A tini slasher horrorok egyik rákfenéje a véleményem szerint, hogy többnyire mindig fiatal lányokat vesz célkeresztjébe a maszkos gyilkos, akik valljuk be, egyfajta könnyű prédának számítanak az ereje teljében lévő férfiaknak az álarcok mögött. Az Initiation ezen a berögzült toposzon csavar egyet, hogy végre nem a gyengébbik nem képviselői hullanak egymás után, hanem többek között olimpiára is készülő, testüket nem elhanyagoló fiatal srácok. Akik azért sokkal nagyobb kihívást jelentenek egy gyilkos számára, legyen az is bármennyire képzett és erős.

A másik nagy pozitívum, hogy nem egy őrült alak bekattanása indítja el a gyilkolászást, hanem egy teljesen józan, értelmes ember bosszúhadjáratát láthatjuk a jelenetekben. Nagy kedvencem a Sikoly-széria, de azért valljuk be, hogy minden egyes részben szükség van egyfajta zakkantságra az elkövetők részéről, hogy valóban hitelesnek könyvelhessük el a gyilkosságok megmagyarázását. Itt erről a mesterkéltségről szó sincsen, és bár tényleg csak a végén hull le a lepel a rejtélyről, a gyilkosunk végig következetes marad, nem szokik rá a vérontásra. Bár nem vagyok hasonló élethelyzetben, mint a maszkos elkövetőnk, az biztos, hogy ha a lányomat hasonló inzultus érné az egyetemen, mely intézet ugyanúgy próbálná eltussolni ezeket az áthágásokat, mint ebben a filmben, akkor én is elkezdenék drasztikus eszközök alkalmazásán gondolkozni.

Mi nem tetszett – SPOILERESEN?
Amit már a spoilermentes szekcióban is kiemeltem, azt hoznám fel még egyszer. Az első 30-40 percben pörögnek a jelenetek egymás után, de nem igazán van sejtésünk arról, hogy ez a történet hova akar kifutni. Belebegtetik a rejtélyes történést a buli estéjéről, de egyrészt lassan érünk el a parti másnapjáig, másrészt nem is tűnik annyira erősnek ez a szál, hogy ráhúzzanak egy 90 perces cselekményt. Aztán persze kiderül, hogy a bulizás, az emlékezetkiesés csak katalizátora lesz a folytatásnak, de ezt lehetett volna rövidebbre húzni, főleg, hogy hétköznapi, kliséhalmaz karakterek kerülnek bemutatásra, melyek minden egyetemi horrorban tiszteletüket teszik.

Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de azért 2020-ban – amikor megjelent a film – már egészen elképzelhetetlen, hogy a finálé körülményei úgy alakuljanak, ahogy látjuk. A wifi és a mobilnet eltűnése egy frekventált kampuszon, az épület teljes lezárása a biztonsági szolgálat tudta nélkül… ez már romboló hatással bírt azzal a valóságossággal szemben, amit az első 50-60 perc felépített. Úgyhogy megint csak bebizonyosodott, hogy a maszkos gyilkolászás “természetessége” csak rövid ideig fenntartható, utána muszáj mesterkélt szituációkat teremteni, hogy folytatódhasson a cselekmény. Ez persze valamilyen szinten megnyugtató is a képernyő mögül nézve, hogy elég kicsi a valószínűsége, hogy hasonlóra sor kerüljön a környezetünkben – még ha eme film esetében a retorzió jogossága nem vitatható el, max a mértékével lehetne vitatkozni.

Emlékezetes jelenet – SPOILERESEN
A legelső gyilkosság felvezetése, ahogy a kiürült egyetemista házban hirtelen megjelenik először a maszkos gyilkos.