Bő másfél hónapos kihagyás után itt vagyok ismét. Eléggé összesűrűsödtek a dolgok az életemben, plusz ezen felül a kezdeti lendület is alábbhagyott, úgyhogy ciki, nem ciki, de májusban egy poszt sem született. Igyekszem júniusban pótolni a lemaradást, hiszen vészesen közeleg a Halloween, amire szeretnék egy ütős toplistát készíteni a már ezen a blogon megjelent szemléim alapján. De ne rohanjunk ennyire előre – most essék néhány szó a legújabb Fűrész rebootról, a Spiralról.

A történet: miután egy nyomozó csúnya halált hal egy metró alagútban, a nyomok alapján a helyi rendőrség Zeke Banks (Chris Rock) vezetésével egy Fűrész-imitátor nyomába ered.

Horror Box Office értékelés: 41%
IMDB értékelés: 5.7

Miért pont 41%?
Az alapvető gond ezzel a legújabb újraindítással, hogy a Fűrész-koncepciója egyszeriként zseniális, kreatívan megoldva pedig akár még egy második felvonás alkalmával is szórakoztató lehet. Minden további folytatás azonban már csak bőrlehúzás, amelyek újdonsága és vonzóereje leginkább a különböző játékok extrémitásában fullad ki. Aki látott már valaha is legalább egy Fűrész-filmet, az gyorsan feltalálja magát a nagyon rejtélyesnek tálalt cselekményben, és nem kell Poirot-regényeken edződni ahhoz, hogy a gyilkos kilétét is sikeresen megtippeljük a cselekmény harmadánál. Végső soron nincs új a nap alatt. Külön szomorúsággal töltött el, hogy a legelső Fűrész zseniális csattanója után itt egy teljesen érdektelen végkifejletet kapunk, amit megkoronáz Zeke karakterének teljes kiherélése. Az i-re a pont pedig a Fűrész-franchise esszenciájának szembeköpése lesz: a bemutatott játékok nem igazán tűnnek ki a korábban látottakhoz képest, és vizualitásában is elég visszafogottnak tekinthetők. Talán az tett volna jót Darren Lynn Bousman alkotásának, ha teljesen elvonatkoztat a Fűrész-franchise-tól, és helyette egy saját történetet valósít meg. Persze értem én, hogy a Fűrész/Jigsaw 2021-ben már egy hívószó a mozikba, de pont ebből kifolyólag lehetett volna innovatívan megidézni ezt a mára már klasszikusnak nevezhető antagonistát.

Mi tetszett – SPOILERESEN?
Lehet egyesek számára visszatetsző lesz Chris Rock alakítása, de rajta legalább látszott, hogy tényleg szeretne asszisztálni egy lehetőleg szórakoztató, élvezetes filmélményhez. Néha azért beleesik a túljátszás problémájába, de talán ő az egyedüli színész, aki kicsit is komolyan veszi a szerepét.

Nagy kérdés volt, hogy az új Fűrész csapdái mennyire lesznek ötletesek, és egyben véresek. Mint írtam két bekezdéssel feljebb, a vérábrázolásban igen csak visszafogott lett a korábbi részekhez képest a Spiral, ám szerencsére azt a hagyományt legalább megőrizték, hogy minden egyes próbatételnek van egy bizonyos célja, tanulsága az aktuális áldozat számára. Egy-két esetnél azért gondolkodóba estem, hogy tényleg megérné-e a túlélés az adott végtagok elvesztése tükrében.

Mi nem tetszett – SPOILERESEN?
Kezdjük a legérzékenyebb ponttal – Samuel L. Jacksont ennyire unottan még nem is láttam játszani. Nem leszek álszent, hisz Jacksonnak leginkább csak a mainstream alkotásait láttam, de azokhoz képest itt nagyon érződött az, ami például Bruce Willist jellemzi az utóbbi években: a háta közepére kívánja a forgatást, és feltételezhetően csak a busás fizetség miatt vágott bele az egészbe. Önmagában már ez a hanyag színészi játék is fekete pont lenne, de mivel a cselekmény íve is rá lesz kihegyezve, ezért nagyon problémás lesz az empátia kiharcolása a katarzisként szolgáló jelenetsorban, hiszen egy abszolút közömbös karakter életéért kellene izgulni.

A sort a franchise ügyeletes Jigsaw-jával lehetne folytatni. Egyrészt, az a torzított hang, amin megszólal a rendőrségnek küldött videókon, a Murder, Death, Koreatown főszereplőjét juttatta eszembe, ami idáig 2021 legrosszabb filmélményének bizonyult számomra. De ez csupán egy személyes trauma, amin illene túllendülnöm. Másrészt, ami viszont már egyéb kontextus nélkül is visszás, az a rejtély feloldozása. A legelső Fűrész utolsó 1 perce még azok számára is megmarad, akiknek nagyon lyukas a memóriájuk, hiszen annyira váratlanul ér minket, ahogy a halottnak hitt John Kramer hirtelen talpra áll. Ezúttal a nagy lebuktatás bő 15 perccel a vége előtt történik meg, és sajnos nem is tudnak igazán meglepetést okozni vele, hiszen hűen lekövette az eddigi Fűrész-filmek metodikáját a gyilkos kilétét illetően. A motivációk az új Jigsaw részéről tiszták és érthetőek, de túl sok a véletlen egybeesés, hogy ne kezdjünk el rögtön az újoncra gyanakodni 20 perc után. Az utolsó képkockák meg inkább röhejesek, mint drámaiak, amint a tucatnyi kommandós elől egyszerűen megmenekül a liftgomb megnyomásával.

Azonban nem ez az egyetlen logikátlan megoldás, melyekkel a felvonultatott karakterek élnek. Ahogy a rendőrfőnök kisasszonyt elkapja az új Fűrész az alagsorban, az előtt még a ’80-as évek horrorjainak direkt nagyon butára megírt női szereplői is tisztelegtek volna. Adott egy tapasztalt, fegyverekkel is barátságban lévő rendőrfőnök – függetlenül attól, hogy nő – aki a maszkos gyilkos láttán nem a stukkeréhez nyúl először, hanem menekülőre fogná, de persze a meg nem értett gonosz már eleve így tervezte el az egész kelepcét. Azért ilyen eseteknél nem hiszem el, hogy az írói szobában az x darab szakemberből nem akad egy sem, aki felhívná a figyelmet, hogy ez így nagyon bénán fog mutatni a vásznon/képernyőn. Az is igaz viszont, hogy akadnak ennél jóval nagyobb marhaságok teljesen komolynak szánt filmekben.

Végezetül ide sorolnám azt is, hogy nem tudtak meggyőzni a készítők arról, hogy érdemes volt a Fűrész franchise-t kvázi rebootolni. Értem én, hogy manapság divatos a rendőrségbe így meg úgy beleszállni, de az első Fűrész-részeknek pont az volt a bája, hogy a mindennapi kisembereket szembesítette saját korábbi végzetes kimenetelű hibáikkal, amivel az egyszeri nézők még rezonálni is tudtak. Ebben a filmben már a korrupt rendőrök kerültek a célkeresztbe, és bár az új Fűrész rendet tett az aktuális rendőrőrsön, ám nem hinném, hogy ugyanilyen könnyű dolga akadna a többinél, ahol hasonló problémákkal küszködnének. Főleg annak tükrében, hogy az aktuális Kramer-utód konkrétan felfedte magát egy törvénytisztelő rendőr előtt. Ez sem volt egy túlságosan átgondolt húzás az írók részéről.

A Spiral is beleesett a posztmodernitás csapdájába, és igyekezett a megúszásra játszani a másolat másolatának a másolatában. A Fűrész-franchise jól ismert toposzait kevergette, de mind a rejtélyben, mind az ábrázolásmódban behúzta a kéziféket, mielőtt egy olyan extrémitást nyújthatott volna, amivel kitűnhetne a korábbi filmekhez képest, vagy ami validálhatná a rebootot. Szerettem volna szeretni a Spiralt, de ha már valóban csak ennyi van ebben a franchise-ban, jobb lenne végre megadni a végső nyugalmat John Kramernek és örökségének.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
Talán a meleg viaszos csapda volt az egyetlen, ami méltó módon idézte meg az elődöket, és ezáltal be is véshette magát a hosszútávú memóriámba.