Nem, továbbra sem tudok elszakadni a found footage alkotásoktól, de lassan azért viszek némi változatosságot a felhozatalba. Bizonyos szempontból egy kuriózumról lesz szó, hiszen a Cold Ground esetében egy francia produkcióról van szó, mely magyar viszonylatból egész közel hozza a rettegést hozzánk: csupán a francia-svájci határhoz kellene elbarangolni, hogy talán hasonló szörnyűségeket éljünk át, mint pórul járt szereplőink.

A történet: 1976-ban két újságíró becsatlakozik egy tudományos csapathoz, mely a francia-svájci alpesi határvidéken történt haszonállatcsonkításokat hivatott kivizsgálni, ám a háromnapos hegymászás gyorsan rémálommá és túlélő túrává válik számukra.

Horror Box Office értékelés: 58%
IMDB értékelés: 5.4

Miért pont 58%?
Érdemes Fabien Delage vízióját párhuzamba állítani az előző bejegyzésem kielemzett alanyával, az Evidence-szel, hiszen hasonló alapkoncepcióval indít mindkét alkotás, ám az események kibontása, valamint a film hangulata mégis a Cold Groundot dicséri. Ettől még ez is távol marad a tökéletestől, azonban szimpatikusabb karaktereket, tartalmasabb dialógusokat vonultat fel, illetve hű marad ahhoz az úthoz, aminek az alapkövét már az első percben kitapossa. Ez a következetesség pedig akármilyen filmnél értékelendő. Az már kevésbé, hogy a megannyi feldobott labda ellenére nem kapunk semmi betekintést, hogy mégis mi állhat az ijesztegetések hátterében, honnan jött a veszély és azt miért pont ezen a hegyvidéken tapasztalják meg a hőseink. Nem minden horrornak áll jól a szájbarágós magyarázkodás, de a Cold Ground, már csak a sok átbeszélt teória miatt is, megérdemelt volna némi konklúziót a rejtély feloldásában. Tipikusan az a film, mely érettebb és tapasztaltabb direktorok kezében még hatásosabb, még kreatívabb is lehetett volna, ám egyszeri szórakozásnak így is megfelel.

Mi tetszett – SPOILEResen?
Tekintve, hogy 1976-ban játszódik a cselekmény, ezért Delage nem feledkezett meg arról, hogy a képi világ is az akkori időszaknak megfelelő minőségű legyen. Én nagyon oda vagyok az ilyen részletekért, amikor egy rendező egy előző évtized képvilágát eleveníti meg a képernyőn, hiszen ez is hozzásegít a megfelelő hangulat kialakításához. Mindezt pedig egy havas, hegyes táj bebarangolásával vegyítette, mely már magában hordozza a potenciális rizikókat, mint azt már néhány korábbi filmnél is kiemeltem – lásd Sator.

Ironikus módon, a Cold Ground addig marad igazán rejtélyes és érdekes, míg el nem kezdődik a létszám lemorzsolódása. A túra elején elhangzó tanakodás során rengeteg magas labdát dobnak fel a szereplőink, és visszafojtott lélegzettel várjuk, hogy ebből a sok alternatívából végül mi fog megvalósulni. Kifejezetten lebilincselő ez a része a filmnek, ám végül pont az ezekben rejlő potenciál teremt akadályt abban, hogy kiemelkedjen a Cold Ground a szürke középmezőnyből…

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
… ugyanis, hiába kerülnek szóba földön kívüli idegenek, jetik, sorozatgyilkosok, végül kapunk egy szörnyféleséget, melyről semmit nem tudunk meg a játékidő végére. Sem azt, hogy miért voltak hasonló esetek az USA-ban és itt a svájci-francia határvidéknél, sem azt, hogy miért pont ekkor kezdtek el randalírozni a szörnyek (bár szerintem végig csak egy játssza a kaszást a szereplőink számára), sem azt, hogy miért kellett több mint 40 évnek eltelnie ahhoz, hogy az elveszett felvételeket megtalálják. Alsó hangon is közel egy tucat ember veszett oda a Cold Ground időszaka alatt, és kétlem, hogy a 70-es években ne figyeltek volna fel erre a hatóságok. Nyilván, a valóságosságot egy Cold Groundnál nem igazán lehet számon kérni, de sajnálatos, hogy míg a kamera képi világának mímelésére volt megfelelő odafigyelés és erőfeszítés, addig sok más részletre már kevésbé. Egyszóval: aki szeret válaszokat kapni, akár konkrét vagy diszkrét formában, annak ez a film nem fog kielégülést okozni.

Két másik szívfájdalmam a Cold Groundnál: az első a szereplők hozzáállásának és viselkedésének következetlensége. Nagyon igyekeznek átadni, hogy mennyire hideg is van fent a hegyen, ám ettől még lazán flangálnak sapkák és felhúzott kapucnik nélkül. Ismételten egy olyan részlet, aminek elhanyagolása annak fényében fájó, hogy a 76-os képi világot bezzeg megidézték. Bele lehetne kötni abba is, hogy mennyire higgadtan dolgozzák fel a társaik órákkal vagy napokkal azelőtti elhalálozását is. Azonban ez már inkább szőrszálhasogatás kategória.

Ami a második bicskát kinyitotta nálam, az már leginkább a Cold Ground egyediségének a kritikája. Kétségtelen, hogy a The Blair Witch Project elképesztő hatással volt a zsánerre, azonban nemcsak mostanra, hanem már 2017-re is nem egy film lerótta a tiszteletét a found footage “szülőatyja” előtt – még ha jól tudjuk, hogy nem is az volt az első, ami ilyen koncepcióval próbálkozott, lásd The Last Broadcast. A táborhelyszínek körül talált megcsonkított állat- és embertetemek egyértelmű kikacsintások Eduardo Sánchez és Daniel Myrick kultikus művére, ám ez mostanra már igen csak elcsépeltté vált. Ha jót akart volna magának Delage, akkor a The Blair Witch Projecthez hasonlóan az őrület eluralkodásának aspektusát helyezte volna fókuszba a Cold Ground fináléjára, de mint írtam az előző bekezdésben, a trauma átélése nem volt a szereplőink erőssége. Azonban ízlések és pofonok – míg én szeretem, ha egy found footage alkotás túllép a szülőfilmeken, addig lehet mást pont ez fogja vonzani.

A Cold Ground a következetes képi világ mellett jól időzített jump scare-ekkel, nyomasztó téli környezettel, illetve a sötétben megbúvó szörnyekkel képes létrehozni egy olyan miliőt, mely ellensúlyozza az imént felsorolt gyengeségeket. Összességében egy korrekt szórakoztatást nyújtó alkotás, mely nem fogja kiállni az idő vasfogának próbáját, ám a másfél órás játékidő erejéig le fogja kötni a néző figyelmét.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
Ismétlem önmagam, de a leghatásosabb jelenetsornak azok a párbeszédek bizonyultak, amikor a tudósok és a zsurnaliszták a rejtély lehetséges feloldásait sorolták fel. Még nem volt semmi konkrét ijesztegetés, de mégis magával ragadt az alternatívákban rejlő potenciál.