Az elmúlt hetek csalódást keltő found footage darabjai után végre elérhető formátumba került számomra is a Leaving D.C., mely azon kevés alkotások egyike a zsánerből, mely kimaradt a nagy őszi-téli darálásból. A Leaving D.C.-t nem hiába emlegették többen is a minőségibb found footage filmek között, mivel a közelmúlt csalódásait is sikeresen feledtette velem – és bizonyította, hogy miért is szeretem ezt a műfajt.

https://youtu.be/7oXtwBehros

A történet: a washingtoni nagyvárosi életből kiábránduló Mark (Josh Criss), a civilizációtól távol, az erdő mélyén vásárol egy telket egy hatalmas házzal, és egy nem kívánatos, rejtélyes szomszéddal.

Horror Box Office értékelés: 66%
IMDB értékelés: 6.1

Miért pont 66%?
Bár a valóságosság megteremtését a visszatérő képernyő bevágások rendre megtörik, ettől még egy autentikus, élvezhető darab, mely ügyesen reflektál olyan korunkbeli problémákra, mint a nagyvárosi életből való kiábrándulás, és a visszavágyódás a természetbe. A főszereplő és rendező, Josh Criss persze nem elégszik meg egy ilyen fekete-fehér alaphelyzettel, és a folyamatos videóüzenetek révén sikerül egy árnyaltabb karaktert megjelenítenie a cselekmény során. A főhős Mark ironikus módon nem a körülötte gyarapodó rejtélyes jelenségek miatt, hanem az elfojtott érzelmekkel való szembesülés végett sodródik az őrület szélére. A Leaving D.C. nem hisz a jump scare-ek erejében, helyette egy koherens, misztikus atmoszférát teremt, ami idővel a nézők hidegvérét is felforrósítja főként, hogy apránként rántja le a leplet a természetfelettibe hajló incidensekről. A Leaving D.C. azon found footage-ek táborát erősíti, melyek a kevesebb néha több elvén haladva hatékonyan tudja ezt a stratégiát alkalmazni.

Mi tetszett – SPOILEResen?
A főhősként meglehetősen hitelesen játszó Josh Criss ügyesen adagolja az információkat a film során. Mark karaktere egy annyira átlagos ember, akinek a bőrébe gyorsan bele tud bújni a néző – szabadságra, elszakadásra vágyik, egy kis nyugalomra, amit meg is kap egy rövid időre. Amikor az első gyanús jelekre figyelmes lesz, természetesen földhöz ragadt magyarázatokat talál, elhessegeti a vészharangokat azzal, hogy igazából csak elszokott az erdő éjszakai zajaitól, neszeitől – és aki már valaha is töltött egy éjszakát egy erdő széli kunyhóban, az jól tudja, hogy ez mennyire igaz.

Mindig kényes kérdés a found footage-eknél, hogy a karakterek maradását mivel magyarázzák, ha magyarázzák egyáltalán. Ennél a pontnál nagyon sok próbálkozás megbukik, de Mark karakterének kibontakoztatásával, a motivációinak megismertetésével nemcsak a kiköltözés, hanem az ott maradás miértje is választ kap. Mark ugyanis tipikusan a meg nem értett, érzelmeit nehezen felvállaló jó fiú, aki ezzel a kiszakadással próbált volna nagyobb figyelmet terelni magára, leginkább a baráti társaság egyik női tagjánál – aki a film végére össze is jön a csoport egy másik férfi tagjával. Ez lesz az a pont, ami elindítja a lejtőn Markot, egyenesen a végezete felé.

Harmadik pozitívumként még szót ejtenék a Leaving D.C. rejtélyéről – bár ez a szál nem lett kellőképpen kibontva, ennek ellenére a műfaj megszokott húzásaival radikálisan szembemenő megvalósítás, hogy a Markot zaklató szellem nem ártó szándékú. Feltételezhetően egyedül akkor fajul el a dolog kettőjük között, amikor a bánatát részegségbe fojtó Mark végül fegyverrel megy a zaklatója ellen. Kár, hogy arra egyszer sem gondol Mark, hogy csukott ablak mellett semmi sem hallatszódna az eltévedt lélek kültéri randalírozásaiból.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
A kevesebb néha több, írtam pár bekezdéssel feljebb, és ezzel együtt azt is megjegyezném, hogy a semmi is lehet néha több. Magát a szellemet csak a kültéri, mozgásérzékelő kamerákon keresztül kapja lencsevégre Mark, de azokba a sötét pacákba láthatóan nem sok kreativitást fektettek bele. A hangfelvételek, illetve az “élő” hallgatózások során hallható neszek sokkal félelmetesebbek, mint az a pár kép, ami végül eldönti a természetfeletti vagy sem kérdéskört.

Itt még megjegyezendő, hogy a számítógép képernyőfelvétele bár jól mutat, ezzel együtt megtöri azt a folytonosságot, amit Mark kamerájának nézőpontja jelentene. Ez szintén kikezdi a valóságosságot, ami némileg visszás lesz az atmoszféra alakításában.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
Amikor már mindenre számítunk a főkarakterrel együtt hajnalban, aztán a kültéri neszek helyett hirtelen megszólal a vezetékes telefon a házban. Nem kategorizálnám be jump scare-nek, hiszen egy fesztültségileg jól felépített jelentsor végére tesz egy váratlan húzással pontot a rendező.