Annyit panaszkodtam az eddigi found footage filmszemléimben, hogy hány ponton sérül a film valóságszerűsége, hogy végre szembejött velem egy alkotás, aminél annyira kimaxolták ezt az aspektust, hogy visszasírom a régi panaszaimat. A Be My Cat: A Film for Anne egy nagyon nyomasztó, felkavaró darab, mely könnyen a film félbeszakítását eredményezheti a gyengébb idegzetű nézőknél.

A történet: Adrian (Adrian Tofei), egy román férfi egy házifilm elkészítésével akarja bizonyítani Anne Hathawaynek, hogy érdemes arra, hogy a színésznővel filmezhessen.

Horror Box Office értékelés: 60%
IMDB értékelés: 6.0

Miért pont 60%?
Önellentmondásba fogok keveredni, de a Be My Cat-hez hasonló alkotások már azt a radikális szintet űzik valóságteremtés címszóval, ami nagyon diszkomfortossá teheti a filmélményt. Kiváló színészi játék, illetve egy mondhatni szívfacsaró karaktertörténet viszi előre a cselekményt, és emelné nagy magasságokba a filmet, ha mindezt nem found footage formátumban tenné meg. Olyan, mintha a No Country For Old Ment vagy a Sicariót, annak nyomasztó atmoszféráját néznénk találtkamerás kivitelben, annyi különbséggel, hogy az echte gonosz helyett egy traumatizált élményeken áteső, a megfelelő támogatást soha meg nem kapó 30-as férfit találunk a középpontban, aki a tetteit a szeretet/szerelem zászlaja alatt követi el. Azt is lehetne mondani, hogy Hitchcock Psycho filmjének Norman Batese elevenedik meg újra előttünk, csak egy romániai faluban. Nem tudjuk helyeselni az általa elkövetett gaztetteket, ugyanakkor nem is tudjuk a velejéig gonosz jelzővel illetni őt. A főszereplő-rendező páros felelősségét elvállaló Adrian Tofei hátborzongatóan kelti életre ezt a zavarodott karaktert, akinek a vívódása láthatóan még a többi színész/karaktert is meglepi. Lényegében Joachim Phoenix Jokerével is párhuzamba lehetne hozni Adriant, de míg a Jokernél ott húzódik a megnyugvást jelentő fal a valóság és a fantázia határán, a Be My Catnél a kézikamerás felvételek ezt teljesen eltörlik, amitől csak még inkább elbizonytalanodunk abban, hogy valóban szimpla fikciót látunk-e végig? És bár a found footage zsánernek pont ez a végső célja, hogy megkérdőjelezzük a film valóságosságát, és még egyszer kihangsúlyozom, hogy ezt a Be My Cat maximálisan teljesíti, de éppen ezzel csúszik át a film egy Szerb Film kategóriába, amelyet jó esetben egyszer megnéz az ember, és soha többet.

Mi tetszett – SPOILEResen?
Adrian a saját filmje főszerepében brillírozik, ez nem vitatható el tőle. Már az első percektől gyanús lesz számunkra ez a mamahoteles férfiú, és különösebben nem húz váratlant akkor sem, amikor az első színésznőt elteszi láb alól. Ugyanakkor az utolsó 15 perce a játékidőnek bizonyítja, hogy mennyire egy komplex karaktert kelt életre. Adrian nem gonosz, ez egyértelmű, csupán egy rendkívül elhanyagolt környezetben nőtt fel, ahol lépten-nyomon belérúgtak, eltaposták őt, ami alaposan megtépázta az emberekbe fektetett hitét, és lenullázta az empátiát az embertársak irányában. Ugyanakkor, amikor már majdnem beskatulyáznánk egy hidegvérű, őrült gyilkosnak, jön a megváltást jelentő utolsó beszélgetés a potenciálisan végső áldozattal. Amikor Alexandra a kiszolgáltatott helyzetéből kifolyólag elkezdi meghallgatni Adrian történetét, elindul valami az addig céltudatos hősszerelmesben, és végre elhiszi, hogy létezik másik út is Anne Hathaway kegyeihez a gyilkolásokon és azok rögzítésén túl. Azonban miközben a pálfordulás zajlik, végig ott motoszkál mind a nézőben, mind a sarokba szorított lányban, és talán még Adrianben is, hogy bármikor behúzhatná a harmadik pipát az áldozati listában. Ez a bizonytalanság elképesztő feszültséget teremt egy végső soron pozitív irányba hajló jelenetsor minden egyes képkockájában. A film azonban hirtelen ér véget, anélkül, hogy biztos válaszokat adna Adrian és Alexandra további hogylétéről, ami szintén egy lapáttal rápakol ahhoz a felkavaró élményhez, amit a Be My Cat nyújt.

Utánaolvasva a film hátterének, a színészi játék dicséretét duplán ki kell emelni, hiszen az egész cselekmény improvizált, csak vázlatpontokat váltottak egymással a színészek, mielőtt nekivágtak volna a kalandnak. Ami pedig tényleg igazán bizarrá teszi az alkotást, az az a tény, hogy Adrian Tofei és a három színésznő tényleg akkor találkoznak először személyesen, amikor a filmben is látjuk őket. Egészen elképesztő, hogy a lányok belementek egy ilyen projektbe mindenféle biztosíték nélkül. Én férfi létemre sem bíztam volna meg Adrianben, teljesen ismeretlenül.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
Mint azt megjegyeztem korábban, a Be My Cat egy olyan valóságosság imitációt képes megteremteni, amiben én személy szerint már elképesztően kényelmetlenül éreztem magam. Ezt a felkavaró élményt idáig semmilyen más found footage film nem ért el nálam, és őszintén szólva, ez nem pont az a szórakozástípus, amit éppenséggel keresek. Itt azért zárójelesen meghagynám az utókornak, hogy majd a The Poughkeepsie Tales megtekintése után referenciaként fogok erre a filmre hivatkozni – kíváncsi vagyok, hogy a Be My Cat után az mennyire tud felkavarni.

Bár a valóságosság látszatát mesterien mímeli, és a játékidő 95%-ában teljesen el is tünteti a határvonalat a fikció és valóság között a Be My Cat, azért akad néhány pont, ahol hibádzik a mátrix. Ezt nem is feltétlenül negatívumként emlegetném eme film esetében, hiszen adott legalább némi kapaszkodót, hogy megnyugodjon a lelkem. Mivel azonban eddig is rendre ebben a szekcióban emlékeztem meg a hangulatromboló részletekről, így a Be My Cat esetében sem lesz másképp: ez pedig nem más, mint az anyanyelv mellőzése bizonyos szituációkban. Bár a direktor-főszereplő rendre igyekszik felhívni a figyelmét a lányoknak arra, hogy angolul, és ne románul beszéljenek, azért eléggé nonszensz, hogy egy haláltusa közepén még mindig kitartanak eme paktum mellett. Talán azt remélik, hogy ettől elkerülhető lesz a haláluk?! Pont egy Adrian típusú figuránál?! Azonban sok más filmmel ellentétben, ezúttal örülni tudtam eme mesterkélt szituációteremtésnek, mivel legalább ez a “hanyag” részlet megerősíti az embert abban, hogy kitalált történetről van szó.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
Az utolsó 10-15 perce a Be My Catnek tényleg forradalmi, amint a szörnyetegnek hitt emberről rétegenként hullanak le az önmagára vetített sztereotip címkék. Amint végre empátiát kap egy másik embertől, ő is képes lesz együttérzést gyakorolni, ami viszont az összkép tükrében csak még lehangolóbbá teszi ezt a 90 perces történetet.