Nem tudom elfojtani a found footage műfajjal szembeni fétisemet, ami idén csak csalódást okozott számomra, és sajnos a Paranormal Prison is folytatta ezt az újévi tendenciát. Voltak a műfajtól idegen, merész húzásai, de az összkép így is szegényes lett.

A történet: egy nézettségért küszködő YouTube-gárda engedélyt kap, hogy utolsókként paranormális aktivitás után nyomozhassanak egy lebontandó börtönépületben.

Horror Box Office értékelés: 25%
IMDB értékelés: 3.0

Miért pont 25%?
Brian Jagger rendezőt egyszerre lehetne korszakos és egy szürkeségbe fúló meg nem értett zseniként jellemezni. A végkifejletre két nagyobb meglepetést is tud szerezni a harcedzett horrornézőnek, ugyanakkor az odáig vezető út unalmas szekvenciákon, hangulatromboló háttérzenéken, és zavarban lévő színészek játékán keresztül vezet. Bevallom, ha nincs az a “meghökkentő” finálé, akkor esélyesen az év legrosszabb filmjére pályázhatott volna a Paranormal Prison, de ezt a rendezői bátorságot azért megtámogattam néhány százalékkal.

Mi tetszett – SPOILEResen?
Essen is szó a két mentőövről, ami legalább egy egyedi élménnyé varázsolta ezt a found footage filmet. Íratlan szabálya a zsánernek, hogy legalább egy valaki, de sokszor akár mindenki az életét veszítse, mire lepörögnek az utolsó képkockák – ehelyett Jagger az elképzelhetetlenhez folyamodik, és minden szereplőjét megmenti az előre elkönyvelt végzetétől. Ki hallott még ilyet?! Kár, hogy ez a radikális húzás nem korrelál a film félelem faktor szintjével.

Ezen felül még az is dicsérendő, hogy volt egy háttérsztori, amit nemcsak a rendező, hanem maguk a karakterek is el akartak mesélni – pontosítva, ez csak az indiánra és a múltból visszatérő fegyőrre igaz. Ahonnan indul a Paranormal Prison, és amilyen kliséken keresztül megy a néző a játékidő folyamán, ez egyike a kellemes meglepetéseknek. És ezzel a lista végére is értünk.

Mi nem tetszett – SPOILEResen?
Mint megjegyeztem korábban, a Paranormal Prisont nem sorolnám a kifejezetten, de még csak a közepesen félelmetes horrorok közé sem – ez azonban nem jelenti azt, hogy ne próbálkozna Jagger a frászmegidézéssel. Ugyanakkor a bevillanó “szellemképek” a maguk megvalósításában, az egyszerűen teljesen illúzióromboló sminkükkel és kosztümükkel, inkább röhejessé és szánalmassá teszi ezeket a kísérleteket, semmint segítene a horrorisztikus hangulat megteremtésében. Ez nem lenne probléma, ha egy paródiáról, egy tudatos önreflexióról lenne szó, de elnézve a komolykodó színészi játékot, sajnos nem ez a helyzet.

Szintén megsemmisítő hatással bír az el nem csituló háttérzene, amit found footage filmekben pont ezek miatt nem szokás betenni – ha még diegetikus, tehát a szereplők által is hallható zajról vagy zörejről lenne szó, akkor az segít a realisztikusság elérésében, de az ilyen nagyon erőltetetten baljóslatú zenék alkalmazása hatalmas nagy kapufának számít.

Emlékezetes jelenet – SPOILEResen
A műsorvezető látszólagos megszállása – ennél a pontnál még bíztam benne, hogy komolyabbra fordulnak a dolgok, de végül az ígéretes beetetésnek tréfa lett a vége, ami igazából az egész film esszenciáját leírja. Egyetlen bökkenő csupán, hogy ezt nem vígjátéknak készítették el.