Az I See You után rögtön belefutottam egy olyan filmbe, ami elhasal ama grandiózus cél elérésében, melyet Adam Randall filmje sikeresen abszolvált. A The Empty Man egy nagyon hosszú alkotás, melyet legszívesebben három külön filmként kellett volna levetíteni, vagy sorozatos formában, hogy jobban összeálljanak a különböző ízek egy mesterfogássá.

A történet: egy ex-rendőr, James (James Badge Dale) egy barátja segítségére kel, amikor annak lánya egyik napról a másikra eltűnik. Miközben besegít a rendőrségi nyomozásba, egy szekta munkálkodásának nyomaira bukkan, ami végül az egész valóságérzetét megkérdőjelezi.

Ami működik: a prológus. A majd félórás első szakasza a filmnek mintha egy teljesen különálló egységet alkotna, először meg is kellett lesnem újra, hogy tényleg a The Empty Mant nézem-e. Azonban amilyen váratlanul rajtol el a film, a hangulat és a rejtélyes események rögtön berántja a nézőt. David Prior rendező finoman érzékelteti, ahogy a paranoia vagy legalábbis valami túlvilági dolog napról napra átveszi az irányítást a megismertetett baráti társaság tagjai felett, a bhutáni, havas, hegyes táj pedig brutálisan jól asszisztál a félelem fészkének előkészítéséhez.

A főszerepben szorgoskodó James Badge Dale köszöni szépen, és él a lehetőséggel. Ő bizonyára az a figura, akinek arca sok mindenki számára lesz ismerős, de mégsem tudná igazán behatárolni, hogy honnan. Érthetetlen módon kevés főszereppel találták be idáig, és a The Empty Man sem az ő hozzáállása miatt tér le a helyes ösvényről. A szimpátia gyorsan kialakul az irányában, ami a végső pillanatokig ki is tart, hiába gyanítja a néző, hogy az ő története már ideálisan biztos nem végződhet.

Bár elsőre egy összecsapott valaminek tűnik a sztori, valójában Prior legalább a szimbólumok és az elejtett részletek terén konzisztens marad. James visszatérő öndefiníciója, miszerint ő San Franciscóban nőtt fel már a film második harmadában is szemet szúrhat, ami történetesen jól reflektál azokra a filozófiai elméletekre, melyeket a különböző kisegítő karakterek is puffogtatnak úton-útfélen. Az álomjelenetek is sokat sejtetőek a jövő szempontjából – tehát az kijelenthető, hogy volt egy tiszta vízió Prior fejében, hogy mi az A pont és mi lesz a Z pont.

Ami már kevésbé működik: a játékidő, meg úgy a filmes megvalósítás. A hivatalos 2 óra 17 perces hosszúság nagyon sok egy horror esetében – még ha a horror jellege a filmnek ki is merül az első órában – és bár kétségtelen, hogy vannak olyan alkotások, melyeknél ez működhet, itt az éles műfaji váltásnak, és a filozófiai elméletek pöcegödrébe ugrásának köszönhetően ez félresiklik. Megint csak az I See You-t tudnám emlegetni, mely szintén három részre osztható, de még így is belefér bő másfél órába a játékidő.

A szakadt köpenyes Empty Manből szintén kihozhattak volna többet Priorék. Ahhoz képest, hogy mennyire félelmetes az a konkrétan kettő darab jelenet, amikor a karakterekkel együtt szemtanúi lehetnek a nézők is a hátborzongató látványnak, érthetetlen számomra, hogy miért kellett eldugni őt a sötétbe a fináléig, amikorra már az addigi ijesztő aurát sikeresen lerombolták.

A The Empty Man sok hibája és kivetnivalója abból fakad, hogy Priorék rossz formátumot választottak a videós adaptációra. Ez már a prológus hirtelen végeztével is egyértelművé válik, de ahogy Jamesszel együtt egyre inkább elmélyülünk a szekta titkaiba, és az annak létjogosultságát alátámasztó filozófiai elméletek végeláthatatlan örvényébe, végül arra a következtetésre jutunk, hogy hiába hosszú a The Empty Man, ez lehetett volna akár hosszabb is, hogy minden részlet és magyarázat érthető módon kerüljön bemutatásra. Egy nyolcrészes sorozatként abszolút elképzelhető lenne a The Empty Man, és sok megmaradt kérdés körül lehetne eloszlatni a homályt, valamint a segédkarakterek is nagyobb teret kaphatnának.

Ami már nem működik: végig koherensnek maradni. Ezt lényegében az előző pontom is körbejárja, miszerint filmes keretek között nagyon szűkre kellett összehúzni a gyeplőt, így rengeteg kérdés maradt kibogozatlanul. És bár kiemeltem, hogy egyes visszatérő elemeket milyen tudatosan használt végig Prior, ettől még a végkifejlet tükrében számtalan jelenet marad, aminek nem lesz értelme – igaz, a film egyik fő üzenete is ez a teljes értelmetlenség és nihil, ám mégis, ez egy olcsó megoldás erre ráhúzni mindent. A barát, akinek besegít, a rendőrnyomozó, akinek a nyomozásához asszisztál, a halálra rémült tini lánnyal való diskurzus, ezek mind olyan személyek és fordulópontok, akikkel kapcsolatba lépett James, illetve amiket átélt, ám a végével mégis meg nem történtté avanzsálják őket Priorék. És ha hiszünk is Amandának (Sasha Frolova), miszerint a gondolataikkal képesek teremteni, az még nem magyarázat arra, hogy a szektán kívüli emberek számára miért volt ismerős James karaktere.

Verdikt: A The Empty Man egy abszolút ambíciózus vállalkozás volt Prior részéről, és már csak a próbálkozást is méltatni lehetne. Azonban ez nem elég ahhoz, hogy kitörjön a középszerűségből. Prior láthatóan igyekezett maximálisan kiszolgálni az adaptált, és egyben azonos című képregényt, ám túl sok ötlet került a filmüstbe, ami nem is tud összeállni egy koherens egésszé. Bizonyára a képregény jobban megválaszolja azokat a kérdéseket, melyeket a film már nem tudott a gigászi hosszú játékidő ellenére sem. Ezen felül abban sem vagyok biztos, hogy egy horror köntösbe öltöztetett, de rendkívül sok filozófiai elmélettel dolgozó film elérheti a többségnél a célt, miszerint végignézze a 2 óra 17 percet. Mint írtam, az alapanyag alapján ez sorozatként kiválóan működhetne, ám filmként rengeteg minden kifolyik a nagy markolás folyamán.

Horror Box Office értékelés: 53%
IMDB értékelés: 5.6